Blog...

Kiből lesz az állatkínzó? – az emberi lélek mély bugyrai

Az emberi elme egy rejtélyes kút. És annak ellenére, hogy a tudománynak köszönhetően egyre többször világítunk bele egyre jobb minőségű lámpákkal, valahogy olyan érzésünk támadhat, mintha egy feneketlen kútba tekintenénk.

Talán sosem fogjuk megpillantani a mélyét, de addig is az olyan előadásoknak köszönhetően, mint a február 26-i online szakmai nap Kiből lesz az állatkínzó? Az állatbántalmazók profilja címmel leereszkedhetünk pár óra erejéig abba a sötét kútba. Én egy zseblámpával a kezemben indultam lefelé egy etológus, egy klinikai szakpszichológus, egy igazságügyi állatorvos, egy bűnügyi profilozó, egy kriminológus, egy pszicho pedagógus és egy büntetés végrehajtásban dolgozó szakember kíséretében, akik érthetően elmagyarázták a falra vetődő árnyak mibenlétét és miértjét.

Egy beszámoló helyett azokat a gondolatokat ragadnám ki ebből az útból, amelyek már 3 hete kavarognak bennem visszhangra találva azokban az interjúkban, amiket márciusban osztottam meg a Nők az állatokért interjú sorozat keretében. Ez alátámasztja azt is, hogy tekintet nélkül arra, hogy valaki Hajdú-Bihar megyében ment állatokat, vagy épp a fővárosi Állatorvostudományi Egyetemen elismert szaktekintély, a megoldás gyökerét közös pontokban látják.

Nem lehet elég korán kezdeni

A neveltetésnek, a szocializációnak hatása van arra, hogyan bánunk később az állatokkal. Rendkívül fontos, hogy a szülők foglalkozzanak azzal, a gyerekeik miként viselkednek az állatokkal és, ha kell, korrigálják, érzékenyítsék gyermeküket e tekintetben. Különösen igaz ez abban a korban – 2 és 4 év között -, amikor a kisgyermekek még nem képesek beleképzelni magukat más érző lények érzéseibe. Itt érdemes leszögezni, hogy a szülői példamutatás lehet az egyik legjobb eszköz arra, hogy később gyermekük megfelelően bánjon az állatokkal.

Alátámasztást nyert az a jól ismert tétel is, hogy a családban felbukkanó agresszió bizony előbb-utóbb a gyerekekben csapódik le. Elmondható, hogy nagy százalékban azok a gyerekek, akik nem képesek levezetni az otthonukban felgyűlt frusztrációt, az állatokon vezethetik le azt.

Talán többeknek meglepő lehet az a tény, hogy a gyermeki agresszió sok esetben valamilyen fizikai okra vezethető vissza a lelki okok mellett. Gondolhatunk itt többek között a kevés alvásra, a nem megfelelő táplálkozásra vagy valamilyen egyéb betegségre. 

Szomorú tapasztalat az is, hogy a rendszeres agresszió az önbecsülés hiányát erősítheti, ami még több agresszióhoz vezet. Célja pedig nem más: győzni szinte bármi áron akárki vagy akármi kárára is.

Az állatkínzó profilja

Az előadások több pontban is kitértek arra, hogy a legtöbb sorozatgyilkos állatkínzással kezdte mintegy gyakorolni a későbbiekben elkövetett bűncselekményeit. Erre utal az is, hogy a legtöbb állatkínzásos esetre valamilyen más erőszakos bűncselekmény feltárásakor derül fény.

És habár egységes és konkrét állatkínzó profilt nagyon nehéz megfogalmazni, mégis az látható, hogy az állattartási kultúra hiánya és az adott terület gazdasági színvonala, a térség iskolázottsági mutatója nagy mértékben összefügg.

Maga a tett

Dr. Vetter Szilvia PhD, az Állatvédelmi Központ vezetője azt a gondolatot is felvetette, hogy magát az állatkínzás tettét nem lehet pontszerűen vizsgálni. Ez azt jelenti, hogy szükséges figyelembe vennünk azokat a történéseket is, amik elvezettek a bűntett megtörténtéhez az időben. Nem ragadhatjuk ki csak azt az egy pillanatot az időben. Tudomásul kell vennünk, hogy sok esetben maga az állatok bántalmazása valaminek a szoros, sokszor a háttérben futó esemény, következménye lehet.

Megoldás

Megoldás-e az, ha börtönbe csukjuk az állatkínzókat? Mi lenne, ha rehabilitálnánk őket, ahogy azt az áldozatokkal is tesszük? – került felvetésre a kérdés. Az előbb említett ok-okozati összefüggés megvizsgálásakor azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy tud-e az elkövető ember változni? Vagy akar-e (egyáltalán)?

A börtön ugyan szolgálhat elrettentő példaként, de vajon szerepelhetne a megoldások között az egyén rehabilitációja is?

A kérdést lógva hagyom a levegőben, hogy gondolatokat ébresszen az olvasókban. Abban viszont az ország különböző pontjain, az állatokért tevékenykedő emberek is egyetértenek, hogy a legfontosabb teendő a megelőzés lenne a megfelelő ismeretterjesztés keretében. Ám ebből az informálásból nem zárhatjuk ki az idősebb generációt sem. Fiatalokat és időseket épp úgy szükséges bevonnunk a folyamatba, mint a legkisebbeket.

Külön köszönet a bevezetőben említett profi csapatnak, akik elkísértek ebbe a feneketlen kútba és segítségemre voltak abban, hogy megértsem kiből és miért lehet állatkínzó:

Dr. Vetter Szilvia PhD, Dr. Kitanics Márk, Prof. Dr. Miklósi Ádám, Dr. Lorászkó Gábor,

Ráth Éva, Dr. Kiss Anna PhD, Novák Ferenc, Dr. Fliegauf Gergely PhD

Pohárnik Eszter

Szólj hozzá te is!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kérdésed van?

+36 30 93 17 536