Blog...

Hogyan legyek egyből jó gazdi? avagy mit tudok tenni egy teljesen új helyzetben?

 

Benkó Nikolett és Fanni

Egy tudatos gazdi lépései. Benkó Nikolett élménypedagógus, diplomás business coach tollából

Egy személyes történetet osztok most meg. Egy folyamatot, aminek a lépéseit bármilyen
új szituációban végig lehet járni. Szolgálhat ez mankóként egy új cél eléréséhez.
Vannak a kutyás és a macskás emberek. Én minden állatot szeretek, a kutyákat azonban
mégis egy kicsit jobban 🙂 Már kiskoromban teljesen magával ragadott a lelkesedésük,
játékosságuk. Mindig akartam egy saját kutyát, aki bearanyozza napjaim, azonban ez sokáig nem
valósulhatott meg. Körülbelül másfél éve alakult úgy az életem, hogy minden feltétel
teljesült ahhoz, hogy a vágyakozásból a tettek mezejére lépjek. Szerettem volna a lehető
legprofibban menedzselni a folyamatot, tapasztalat híján azonban külön stratégiát
kellett kialakítanom.
Hogyan építettem fel magam gazdiként a nulláról néhány hét alatt? 🙂 8 lépésre lebontva
megosztom a mi történetünket Fannival.

1. Önismerettel kezdtem
Az első és talán legfontosabb lépés az volt, hogy elgondolkodtam, mit adna nekem a
kutyatartás, amiért ennyire vágyom rá és mire vagyok hajlandó érte. Az, hogy édes egy
kiskutya, nem elég. Ennél sokkal mélyebb elköteleződés kell.
2. Beszéltem olyanokkal, akinek már van e téren tapasztalata
Ezután kifaggattam jó néhány ismerősömet a kutyatartásról és feltettem nekik
ugyanazokat a kérdéseket. Miért pont ugyanazokat? Hogy feloldjam a saját
előítéleteimet és elképzeléseimet. Mert véleménye mindenkinek van (nekem is, hajaj!),
csak nem mindegy, mit kezdünk vele. Ha meghallgatunk másokat, befogadóvá és
nyitottá válunk. Garantáltan hallunk olyat is, ami előre visz minket és könnyebben
elhagyjuk a kis sztereotípiáktól hemzsegő buborékunkat.
Milyen volt, amikor hozzá került az eb, milyen felszerelést/tápot javasolnak, hogyan telik
egy napjuk, jártak-e kutyaiskolába, mik a nehézségeik stb. Persze majdnem mindenki
mást mondott, de ettől függetlenül nagyon hasznos volt végighallgatni.
3. Megmártóztam a szakirodalomban
Ezt követően elolvastam 3 témába vágó könyvet és számtalan online cikket, amiket
trénerek és állatorvosok írtak. A kutyafajtákról, jellegzetességeiről, a kiválasztás
folyamatáról, a szoktatásról, tartásról. Képbe kerültem a kutyus szükségleteit illetően és
hogy mi teszi boldoggá, mennyi idő és pénzráfordítást igényel. Ebben a fázisban
rengeteg új információt szereztem és itt kezdett nagyjából összeállni a kép, hogy mi vár
majd rám 🙂
4. A fontos kérdéseknél megfontoltan döntöttem, nem pedig hirtelen jött
felindulásból
Egyszerűnek tűnik, mégis elképesztően nehéz, ha az embert főként a szíve irányítaná.
Meg kell tanulni, hogyan egyeztessük az észérveket az érzésekkel. Hiszem, hogy az
igazán jó döntéseknél mindkettő érvényesül. Így kisebb az esély, hogy a későbbiekben
megbánjuk választásunkat és jobban bírjuk a felelősség terhét is!

A kutya fajtáját illetően a személyiségem, életvitelem, lakhatási körülményeim voltak a
legfontosabb szempontok és az áhított közös hétköznapok. Vinném e meetingekre, futni
stb. Írtam egy listát, milyen az „álom kutyus”, tulajdonképpen elkészült egy labrador
leírás
A következő nagy döntés az volt, honnan lesz kutyám. Tenyésztőtől, szaporítótól,
menhelyről? Pro kontra listára esetemben nem volt szükség, egyértelmű volt, hogy
mentett állatot szeretnék. Így felkerestem a retriever fajtamentőt. Egy jelentkezés,
beszélgetés és lakásnézés után már csak a megfelelő kutyát kellett megtalálni. Nagyon
alaposak és segítőkészek, szívből ajánlom őket!
5. Szakembereket kerestem
Állatorvost és trénert. Szerencsém volt a kutyával, már az első találkozásnál éreztem,
hogy passzolunk és jól kijövünk majd. Az ideiglenes befogadótól nem lehetett egyből
elhozni, volt még néhány alkalmas összeszoktatásunk. Mivel Fanni végtelenül félénk (3
évig szaporítónál volt, az első napokban még az utcára is félt kimenni), nem akartam
egyből kutyaiskolába vinni csoportos tréningre, hanem kerestem egy kutyakiképzőt, aki
házhoz jön és egyénileg segít a bizalmi kapcsolat kialakításában és a gazdivá válásban.
6. Fanni a kezdeti időszakban tengernyi figyelmet kapott
Mikor hozzám került, úgy alakítottam a munkám, hogy négy napig otthon tudjak maradni
és összeszokjunk. Ez nagyon sokat jelentett. Legalább napi 5-6 órát foglalkoztam vele
intenzíven. Figyeltem, mire hogyan reagál, mit szeret, mitől fél, hogyan tanul
könnyebben. Végeztem a feladatokat, amiket a tréner ajánlott. Nyitottam egy füzetet,
amibe feljegyeztem a tapasztaltakat, a fejlődését és a felmerülő dilemmáimat,
ötleteimet. Ezeket hetente egyszer beszéltem meg az oktatóval, nem kerestem minden
nap. Sőt, sokszor mire találkoztunk, meg is oldódott, vagy megtaláltam magamtól a
megoldást.
Tudom, ez rengetegnek tűnik és valóban sok mindent félre kellett tennem, de az első
hetekbe befektetett idő, energia a későbbiekben sokszorosan megtérül, mert egy jól
nevelt, szófogadó kutyám lesz, akinek a viselkedését nem kell folyamatosan korrigálni.
Egyre nagyobb sétákra jártunk, én is jobban megszerettem a környező utcákat,
megfigyeltem a házakat. Rengeteg új emberrel ismerkedtem meg. Olyan szomszédokkal
is, akikkel eddig az udvarias köszönésnél tovább nem jutottunk. Fanni ajtót nyit az
emberek szívéhez és ezt egészen csodálatos volt mellette megtapasztalni!
7. Ügyeltem a fokozatosságra
Minden nap egy picit többet mutattam meg neki a világból. Lassan hozzászokott a zárt
terekhez, az idegenekhez, a tömegközlekedéshez. Nem terheltem túl, szépen, az ő
tempójában. Türelemmel és szeretettel viszonyultam hozzá mindig.
8. Napi rutin 
A kutyatartásban sokat segített, hogy az elején fix kereteket állítottam fel, amiket azóta
is szigorúan tartok. Mi az a minimum, amit minden nap megteszek, mint gazdi? Ha szakad
az eső vagy ha átbuliztam az éjszakát? Napi 2 hosszabb séta és legalább 20-30 perc
tréning Fannival. Így fizikálisan és szellemileg is megkapja, amire szüksége van ahhoz,
hogy kiegyensúlyozott és boldog legyen.
Fanni másfél hónap után már bátran sétált, azóta mindenkinél vevő egy kis simogatásra,
a többi kutyával is játszik. Teljesen kivirult és imád velem jönni táncórára, nyelvtanárhoz,

megbeszélésekre. Jelenleg terápiás kutya iskolába járunk, ahol fantasztikusan teljesít.
Szóval ne essünk pánikba, ha nincs valamiben tapasztalatunk. Bele lehet vágni egy jól
kidolgozott tervvel, kitartással, némi segítséggel és biztosan menni fog!

Pohárnik Eszter

Szólj hozzá te is!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kérdésed van?

+36 30 93 17 536